Te

A hit egy “te” megismerésével kezdődik. Egy engem, az embert megszólító Istennel. Gondolhatnánk, hogy ez a hit sajátja, de a világ és benne az ember ennek az Istennek az alkotása, és mindenben felfedezhető ez az alapmozzanat. Az ember önmagára irányuló hajlama idegen az embertől, és az élettől is. A hit szerint sem az önismeret, sem az önszeretet nem önmagunkkal kezdődik, hanem azzal, hogy te. Ez azt jelenti, hogy az ember önmagában még önmagát sem tudja sem megismerni, sem megszeretni. Egyszerűen szólva, minden a “te”-vel kezdődik.

A te a mi érveléseinkben gyakran a vádaskodás és a felelősségre vonás szintjén jelenik meg. “Mert te”, de ilyenkor visszaelünk a másikkal, és arra használjuk őt, hogy könnyítsünk magunkon, és rápakoljuk azt, ami a sajátunk.

A te szeretete, azaz mások szeretete a szeretet kezdete. A teben hinni, ez a hit kezdte. A te a közösség kezdete.

Az egész hit egy te imádatáról szól. Benne hinni vallomás róla. Amikor figyelmünk iránya önmagunkról terád irányul, Uram, felismerhetjük benned, hogy hogyan szereted a teremtett világot, és benne bennünket. Hogy neked mi egy te vagyunk.

A te megismerése, azaz a másik megismerése a saját feltételezéseink elengedése. Nem ismerhetlek meg, ha közben önmagamra figyelek. Arra, hogy mi rossz nekem, mi jó nekem. Csak akkor, ha rád hangolódom.

A kapcsolati visszaélés traumája, hogy ha én ezt teszem, és nekem te vagy a középen, de te nem ezt teszed, és számodra nem én (aki neked te), hanem te magad. Ilyenkor az ember nem megtalálja, hanem elveszíti önmagát. Ilyenkor a te kerül az én helyére. De az igazi és egészséges kapcsolatban az én én marad, a te te, és a kettő között van kapcsolat, és én rád figyelek, te rám, neked én vagyok te, nekem te.

A te más. A te nem én. A te nekem idegen. Ezért kell megismernem. És mindig számbavennem, hogy akinek én őt megismerem, akinek látom, ahogyan értem, az soha nem ő maga, hanem az, aminek én őt megismertem. A rejtőzködő Isten. Az ismeretlen Isten. A rejtőzködő ember. Az ismeretlen ember.

A legtisztább forrás az önfeltárás. Amikor, ha eléggé figyelsz rá, megmutatja magát neked. Megláthatod őt, de nem lehet a tiéd.

Szeretni valaki mást, annyit jelent, hogy tudatára ébredek annak, hogy a szeretet nem létezik tenélküled. Hogy a szeretetet kezdete: a te.