Teljesen szeretlek

Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ebből fakad a második fele: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Hogyan lehet szeretni bárki mást, ha teljes szíveddel, lelkeddel, elméddel és erőddel Istent szereted? Ha minden szereteted felé irányul? Ha övé a teljes szereteted? Ezt csak úgy lehet, hogy Istenen kívül senkit nem szeretsz, csak őt. Övé mindened. Lehet, hogy minden szeretetünk Istent illeti meg? Hogy minden egyéb szeretet Istentől az embernek visszaadott szeretet?

De lehet, hogy egyel még visszább kell mennünk, és pusztán hogy szeretünk, Istentől kapott szeretetből fakad, hiszen ő előbb szeretett. A szeretet, amit tőle kapunk, visszamegy Istenhez. Akárcsak az élet. Vegülis amikor teljesen őt szeretjük, arra törekszünk, hogy hozzá hasonlók legyünk, aki teljes szeretetével szeret. Azt hiszem, az emberek közötti egészséges szeretet olyan, ami már járt Istennél. Hogy egyetlen embert sem szerethetünk teljesen, mert ez csak Istent illeti meg. Minden más esetben az, akit teljes szeretettel szeretünk, a bálványunkká válik.

C. S. Lewis mondta, hogy a szeretet akkor szűnik meg démon lenni, amikor megszűnik Isten lenni. Mert hogy nem a szeretet Isten. Isten szeretet. Azaz, Isten=szeretet. És ez nem azt jelenti, hogy Isten “a szeretet”, hanem az, hogy ami Istentől idegen, vagy rajta kívül való, őt kikerülő, az nem szeretet. Mert a szeretet Isten. És belőle árad, és belé tér vissza. Mindenki kapja. Az is, akinek én adom. Istené minden. Teljes szívünk, teljes lelkünk, teljes elménk, és teljes erőnk. Hogy magunkat is szerethetjük, vagy hogy a felebarátunkat (és ebben az értelemben mindenki csupán felebarát, kivéve Istent), ez Isten nagyvonalúsága, és nem a miénk.

Az emberi szeretet alázatos, ha tudom, hogy ez nem az én szeretetem, és főleg nem a szeretet. Aki önző módon szeret, az azt hiszi, abból ad, ami az övé. Aki tudja, hogy minden Istené, annak a szeretete alázatos. Ez olyan, mint az alamizsna, amit Isten nagyvonalúsága miatt kapunk. És mert nekünk van, mert kaptunk, abból továbbadunk.

Csak az a szeretet hagy szabadnak maradni, és csak az a szeretet nem vár ellentételezést, amelyiknek a teljes iránya csak Isten. Minden más szeretet önző, és amit vagy akit szeret, csak magának akarja, de az ember nem képes úgy szeretni mint Isten. Csak Istené lehetsz úgy teljesen, hogy közben felszabadulsz arra, hogy másoké lehess. Így ad Isten vissza téged azoknak, akiket rajtad keresztül szeret.