Magánügy
Menj be a te belső szobádba. Amikor jót cselekszel, ne tudja a te jobb kezed, mit tesz a bal. Ne úgy tegyetek, mint a farizeusok, akik a tereken ünnepeltetik magukat jóságos tetteikért. Diszkréció és tapintat. Ne mutogassátok magatokat, és ne legyetek nagyhangúak.
Látszólag ennek ellentmond, hogy közben mondd el ezt mindenkinek alkalmas és alkalmatlan időben. Lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsek a ti mennyei Atyátokat.
Van, ami nyilvános. Az élet nyitott területei. Vendégterek. Kinyilvánított magánjellegű részletek. Valamennyit megmutatunk magunkból, és ez egészséges. Talán az egyensúly és a motiváció, és az arányok segítenek. Miért teszed? Mennyit mutatsz? És amit mutatsz megfelel a valóságnak?
A keresztény hivatás anelkül sem magányos farkasság, hogy lelkész lennél. Nem lehet a belső szobában gubbasztani. Azt mondja, menjetek el, és tegyetek tanítványokká mindenkit. Tanítani láthatatlanul nem lehet. Ki kell lépni a biztonságos magánszférából, vagy beengendi másokat a magánterembe. Mindkettő veszélyes és egyben félemetes is. Beengedlek, de vajon tudsz majd bánni ezzel az engedéssel? Megérted, hogy ez a hely szent? Leoldod a saruidat? Felfogod, hogy ez a belső terem?
Ez magánügy. A tolakodás és a pletykálkodas édestestvérek. Betolalkszom abba, ami személyes és szent, és onnan kiviszem országvilágnak, ami nem titok ugyan, de nem tartozik mindenkire. Magánügy. Ez magánügy! Mi a magán? Olyan, mint a magánlakás. Ha lelkész vagy, ez a fogalom szinte értelmezhetetlen. A te lakásod olyan, mint egy közösségi tér. Közbeszéd tárgya vagy. De ne menjünk most erre. Maradjunk a felszínen. Úgy általában.
Ez magánügy, kedvesem. És amikor többet mondok, mint az átlag, akkor neked kell bölcsnek lenned, és ezt a szentet helyén kezelned. Aki kíváncsi, hamar megöregszik, tartja a mondás. Ne mássz bele az arcomba. És ha már itt vagy, légy tekintettel arra, hogy nálam vagy. És ne érj hozzá mindenhez, ne rendezd át a lakást, mert ez nálad máshogyan szokott lenni. Légy tisztelettel a rendemmel szemben.
Magánügy, szívem. A másik a lelkiszemetesláda-funkció. Gondold végig, kedves, amit most elmondasz nekem, azt bárkinek elmondanád, és ha nem, nekem miért igen? Vedd észre, hogy belém öntöd magad. Áthozod hozzám a szemeted. Majd a szemeteddel én kezdek valamit a saját házamban. Te azt gondolod, ez a szeretet, azaz, hogy ha szeretlek, megengedem ezt neked. Furcsa elképzelésed van neked a szeretetről, kedves, mert elvárod hogy én szeresselek, és azt is, hogy szeressem, ahogyan te szeretni akarsz engem. Nem egyoldalú ez egy kicsit, Édes? Ne légy mérges, de azt a mérget, amit belém öntesz, vidd máshová, és ha ezután nem kellek, nem bánom.
A magán szent. És egy világban, amiben semmi sem szent, minden tisztátalanná válik. Uram, tisztíts meg. Szenteld meg életem. Hadd szenteljem neked, legyen a te elkülönített tered. Taníts határozottan élnem. Segíts szentnek lennem. Ebben a szentségmentes világban, tisztátalan ajakkal, kezekkel, szívvel és elmével eléd jövök, és leoldozom sarum, mert szent ez a hely. Tisztíts meg oltárodról vett parázssal, és szentelj meg újra, hogy elsőként a te magántulajdonod legyek. És ha ebben helyemre lelek, segíts nekem megértenem a magánéletem.
