Karanténteológia

avagy amikor egy teológus már nagyon unatkozik.

A bűn olyan, mint egy vírus

Ragályos, egyik emberről a másik emberre terjed. Láthatatlan, de a tünetek jelzik a fertőzést. A bűn halálos. Lassú lefolyású, látszólag apró tünetek fokozatos felerősödése által végeredménye a lelki halál. Ha az immunitásod gyenge, nagyobb veszélynek vagy kitéve. A bűn fertőző, és a legjobb elkerülni a fertőzésveszélyes helyeket.

Az elkülönülésnek nagyon jó teológiai párhuzama van: a szentség. Majd a Szent Isten által kiválasztott (magának elkülönített) nép szentsége. A szentség elválasztó jellegű, olyan mint a valakihez tartozásból fakadó hűség. A bűn csábító is. Jó illata van, kívánatos, és ízletesnek tűnik, vágy ébred bennünk utána. De az érdekes az, hogy az őstörténetben a Biblia a bűn viselkedéséről beszél így: vágyik rád, el akar csábítani, de te uralkodj rajta. (szerintem a helyes értelmezés itt ez: de te uralkodj magadon). Ha voltunk már csábítás áldozatai, tudjuk, hogy ez olyan, hogy mire ráébredtél, mi történt, addigra megtörtént. És akkor pont azt mondjuk, mint Ádám: Úr Isten, mit tettem! Mintha nem is én lettem volna, mintha elveszítettem volna az uralmat az érzelmeim, a gondolataim és a tettem felett. De te uralkodj rajta, azaz, tartsd magad távol tőle, azaz uralkodj magadon.

A fertőzésből való gyógyulás a saját szervezeted erejének a kérdése, azaz az immunitásé. Isten Igéje elő és ható, és ez valami olyasmit jelent, hogy az Ige felerősíti bennünk azt, ami Istenhez köt, és ellenállóbbá tesz az idegennel szemben.

Nincs végső immunitás.

A felszólítás, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra, mindig aktuális.