Legyetek jók, ha tudtok
Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
Legyetek jók, ha tudtok. De ha nem tudtok, legalább ne legyetek rosszak. Szerintem Isten törvénye általában az alsólécet üti meg. Legyetek jók, de legalábbis ne legyetek rosszak. A Biblia a gonoszság szót használja a “rosszra”. A gonoszok azok, akik a dolgokokat rosszra fordítják. A rossz szerintem egy Isten által adott rend kiforgatása. Lehetne modern szóval visszaélésnek is nevezni. A gonosz ember gonosz módon gonoszságokon gondolkodik. Tapintatosan kerüljük az ilyen erős szavakakat, pedig a Biblia tele van ilyen leírásokkal. A gonosz nem vesz figyelembe semmilyen más mértékét, csak a sajátját. Amikor jót cselekszik is, azt is azért teszi, mert ebből neki származik haszna. Megátalkodott, ezt is mondja. A gonosz szolga a tálentumát nem rendeltetésének megfelelően használja, Ura, és mellesleg a nép javára, hanem félelmében elássa, hogy a saját bőrét mentse. Nagyon erős szavakkal írja le, mi az ilyen gonosz szolga jutalma: lényegében azt kapja, amit a tálentumával tett. A “haszontalan” szolga a maga hasznát nézte, és a maga bőrét mentette. Elásta, hogy meglegyen, ha visszajön az Úr, akitől fél. Ez a példázat jól mutatja a “jó” szolga és a “gonosz” szolga közötti spektrumot. És azt is, hogy mit jelent jónak és rossznak lenni.
Egy telológiailag teljesen téves elképzeléssel élve divat azt hinnünk, hogy a jóság vagy a gonoszság maga az ember. De a Biblia nem így gondolkodik, hanem úgy, hogy az ember cselekvésében nyilvánul meg, mi van a szívében. Tehát, ami belőle fakad, az van benne. A cselekvésben meg nem nyilvánuló jóság értelmezhetetlen a Biblia emberének.
Isten jósága is cselekvésében nyilvánul meg. És ahhoz, hogy Isten jó, a Szentírók feltétel nélkül ragaszkodnak, még akkor is, ha Isten az ember számára fájdalmas dolgokat tesz. Például haragszik, és elpusztít egy népet, vagy büntetéssel súlytja az övéit bűneik miatt. Isten feltétel nélküli jósága vitán felül áll. Csak azon gondolkodhatunk, miért jó ez nekünk, vagy mi nyilvánul meg ebben a szerintünk rosszban Isten jóságából. Ezért mondja Jézus hogy senki sem jó az egy Istenen kívül. Mert Isten a jó. Ez nem azt jelenti csupán, hogy Isten jó, hanem azt, hogy Isten minden tapasztalatunk ellenére jó, mert ő maga a jó. Minden jó forrása ő, még a Fiú jóságának is.
Az ember szeret “jó” lenni. Amikor a gazdag ifjú Jézushoz ilyen hízelgően közelít, ezt egy nagy nyeremény reményében teszi. Meg akarja nyerni az örök életet. De Jézus elutasítja, hogy jónak nevezzék, mert ebben az értelemben csak Isten jó. Mert Isten nem szorul rá arra, hogy tetteivel bizonyítsa, hogy jó. Isten maga a jó. Ez az emberre nézve példa, és hozzá képest minden jóságunk részleges, feltételes, és közelebb van a nem-rosszhoz, mint a jóhoz.
A parancsok ezért arra köteleznek hogy ne legyünk rosszak, ne legyünk gonoszak, és ezt tetteinkben nyilvánítsuk ki. Bár lehet, hogy nem vagyok rossz, de messze vagyok attól, hogy “jó” legyek. Sokat jelentene, ha ezt a szemléletet újra-felfedeznénk egy olyan világban, amiben bár világias nyelven fogalmazva, de isteni jóságot várunk magunktól és egymástól. Pedig senki sem jó az egy Istenen kívül.
A gonosz szolga a maga hasznát nézi, és nem kezd semmit azzal, amije van. A jó és hű szolga Ura és az emberek javára használja amit kap. Mindkettő a kézzelfogható megnyilvánulásokban mérhető. Ez nem arról szó, hogy a “jó” jobb, mint a rossz szolga, hanem arról, amit tesznek. Az igazi emberi jóság szerintem a bennem uralkodó gonosz vágyak ellenére jót cselekedni. Így tudom, hogy nem vagyok jó, de örömmel tölt el, hogy ennek ellenére képes voltam jót tenni.
