Holnap

Ne aggódjatok a holnapért. A holnap majd aggódik magáért. Elég minden napnak a maga baja.

A mindennapi baj olyan, mint a mindennapi kenyér. Napi élelem, mint a katonáknak, akik egyben kapták meg az aznapi ellátmányukat. Vagy a manna, ami másnapra megromlott, de minden nap lehetett frisset kapni belőle. Ez Jézus realizmusa. Nem azt mondja, hogy don’t worry, be happy, hanem azt, hogy elég a mai mára. Hogy pont elég van ma is. A maira megvan a mai napi energia is. És holnap majd új erővel állunk új kihívások előtt. Ez a szemlélet feltételezi a gondviselő Isten létét. Hogy van Isten, aki gondold a világ gondjaival.

A ne aggódjatok többről szól. A megélhetés gondjáról, a mindennapi kenyér gondjáról. Arról, hogy lesz-e cipőm, kabátom, és lesz-e hol lehajtanom a fejem. Elképzelni is nehéz ezt a fajta egzisztenciális kiszolgáltatottságot. Ilyesmit legtöbbünk akkor él meg, ha elveszíti váratlanul a munkáját, vagy ha a családfenntartó váratlanul beteg lesz. Amikor a mindennapi élethez szükségesek vesznek el. Elapad a bevételi forrás. Kiürül a zsebünk, és nem tudjuk, miből veszünk a gyerekeknek ruhát, kenyeret.

Egy jóléti társadalomban az aggodalmak is jóléti aggodalmak. Miközben jólétben élünk (és erről még csak nem is tudunk, mert magunk körül mások, úgy tűnik még jobban élnek), nem vagyunk jól, és többre vágyunk, mert másoknak több van. Előrébb vágyunk, és aggodalmaink messze vannak a létszüksegletek miatti aggodalmaktól. A jólétben minden (jó)létszülséglet. Hogy legyen kocsid, mert anélkül hogyan lehet élni? Hogy legyen nyaralás, mert mások Máltara meg Görögbe, meg Olaszba mennek. Nem akarok olcsó lenni, mert nehéz ezeket szemléletetni, és alapvetően nem is baj, hogy nem a létminimum határán élünk. De az igen, hogy úgy teszünk, mintha igen. Azaz, mintha a mindennapi megélhetéshez tartozna minden, pedig nem.

A jóléti aggodalmak nem arról szólnak, amiről Jézus beszél a mindennapi kenyérért aggódó hallgatóknak. A jóléti aggodalmak arról szólnak, hogy nem kell-e a mainál kevesebből élnem, és vajon élhetek-e holnap többől. A jóléti aggodalom gyökere a jólét. De a jólét nem jól lét. Mert a jólét nem egyenlő a boldogsággal. Megvan mindened, és nem vagy boldog? Azt hiszed, hiányzik még valami. Még ha ez, vagy az, vagy amaz is meglenne, akkor biztosan jól lennék. De mégsem? Rossz helyen keresed a jót. Mert a jó nem a jólét.

Szerintem az igazi boldogság léttapasztalat. Azaz, az azért való hála, hogy vagyok. Hogy vagyok, és nem az, hogy van valamim. Az igazi szeretet is a létre irányul: örülök, hogy vagy. Nem arra, milyen vagy, vagy mid van, hanem arra, hogy vagy.

A léttapasztalathoz az ember csak akkor juthat el, ha attól a sok mindentől, amitől jólétét várta, eltávolodva közelebb kerül a létéhez. Ahhoz, hogy vagyok.

Ott megismered az Istent, aki van. Nem azt, aki ezt meg azt megad, hanem azt, aki van. Akiben azért hiszel, mert van. Örülsz a létének. Örülsz a létnek. Hogy van. Hogy vagy. Hogy vagyunk.