A népszerű hit

Mielőtt belemennék a kortárs tapasztalatok kérdésében, előbb legyen itt egy kis Bibliai teológiai exkurzus. Hogy hogyan született a Szentírás. Számos megközelítés van, onnantól, hogy Isten a Szentírókat csak “médiumként” használta a szava átadására odáig, hogy a Biblia szövege csupán egy szöveggyűjtemény meglehetősen sok pontatlansággal, és számos utólagos átdolgozással. De én nem innen szeretném megközelíteni, hanem onnan, hogy hogyan szól Isten a prófétáknak. Isten szava az adott próféban lett, a próféta ugyanakkor a saját nyelvi képességeivel, és kulturális eszközeivel közvetítette ezt az isteni szót. A prófétára az isteni szó kényszerítő erővel hatott, egyfajta belső kifelé ható erőkent motiválta őt. Ahogyan később Jézus a tanítványait kiválasztotta arra, hogy tanúi legyenek a föld végső határáig, az Ószövetségben Isten így választja ki a prófétákat. Az általuk hordozott és átadott üzenet nem tetszőleges, hanem Isten által meghatározott.

A Biblia beszél hamis prófétákról, és hamis tanítókról, akik bárányok bőrébe bújt farkasok, vagy akik olyasmit mondanak, amit a hallgatóik örömmel hallgatnak. Különösen érdekesek az áldás-próféciák, amelyek sok prófétánál megjelennek, de mindig jelen vannak az ítélethirdetés próféciái is. Az Újszövetségben ez a kettősség az ember bűnösségéről, a megtérésről, a feltámadásról és az örök életről szól. Istenről szól, vagy arról, hogy mit mond Isten valami másról. Az üzenet hozója átadja szavát azoknak, akiknek címezte az Úr.

A népszerű hit, ugye, ezt a címet adtam ennek az írásnak. Nagyon nehéz erről beszélni, mert én mostanában is látom, hogy sokan azon a nézőponton vannak, hogy ami népszerű, eleve rossz, és ami nem népszerű, vagy népszerűtlen, eleve jó. Ez nem igaz. A Biblia máig az eladott példányszámokat tekintve a legnészerűbb bestseller, és lehet, hogy mi itt európában azt tapasztaljuk, hogy a templomaink kirürülnek, de a világ számos pontján bámulatos népszerűségnek örvend a Biblia üzenete.

A népszerű hitről abban az értelemben érdemes elgondolkodnunk, mint amit úgy értelmezük, hogy a Biblia dolga, hogy “adjon” és én “kapni” akarok. Az a jó üzenet, ami “ad”, és főleg azt, amire “épp most szükségem volt”. Számomra ijesztő mértékét ölt a hitnek ez az értelmezése, ez a mágiaszerű értelmezés. Sok formája van, de egy közös bennük: nem az a lényeg, mit jelent, hanem az, hogy számomra mit jelent. Ez azt jelenti, hogy mindneki úgy ért mindent, ahogyan akar. Nekem ezt mondta, és akkor így van. Én vagyok az értelmező tekintély. De az az érdekes a Bibliában hogy egyrészt a Biblia alapvetően nem lelki. Én szívesen mondanám, hogy ülj le úgy elolvasni az Újszövetséget, hogy ne legyenek elvárásaid, és figyeld meg, miről is szól igazán. Keresd benne azt az üzenetet, amit magában hordoz, figyeld meg, a benne szereplők mit értenek meg, mit mond ott Isten vagy Jézus, ez milyen hatást vált ki azokban, akik ott vannak. Ha valóban a Biblia lenne a hitünk forrása, szerintem nem ott tartanánk, ahol most. De mi a hit? A hit a Biblia üzenete által bennünk kialakuló élet megvalósulása. Ennek forrása van, és nem én irányítok, hanem a bibliai üzenet. Nem azt hallom, amit hallani akarok, hanem azt, amit valóban mond. Nincs varázsige, csak Ige, és lehet, hogy ez nem varázslat, de valódi, alapos, életet adó isteni szó.

Ez így száraz lett, tudom, többet kellene erről beszélni, de majd még. Most ennyi lett.