A kevesebb több

mondta egy barátom. Találtam rá egy másik megfogalmazást: önkéntes egyszerűség. Sőt, egy irányzatot is: minimalizmus. Egy kanál, egy villa, egy pohár, egy tányér, egy bankkártya, egy okostelefon. És még lehetne fokozni, hogy mi mindenből elég egy. De a kevesebb több elve mást is jelent. A nagy számok és a mennyiség törvénye, a teljesítmény kényszere, a nagyot mutatás vagy a nagyratörés helyett a minőség és a “mélység” abban az értelemben, hogy mennyi tartalom van amögött, ami a felszínen látszik.

Először Magyarországon találkoztam ezzel a szemlélettel még 19-20 évesen. Kárpátalján az emberek nagyzolók voltak. Ha nincs kocsid, senki vagy. És minél nagyon a kocsid, minél nagyobb a házad, minél több a pénzed, annál többet érsz. A magyarországi emberek mások voltak. Legalábbis azok, akiket megismertem. Hívő értelmiségiek. Amijük volt, a rendeltetése miatt számított. Egy kocsi nem státuszszimbólum volt, hanem jármű. Ha volt miből, nagylelkűek voltak. Azt láttam, hogy ők jobb módban, de szerényebben és egyszerűbben éltek.

A kevesebb több.

A túltolt mennyiségi szemlélet gyomorrontáshoz vezet. Végül már hányok tőle. És a mennyiség mindig a minőség rovására megy. De mondhatnám azt is, hogy nem a méret a lényeg. Bár valaki azt mondta, nem a méret a lényeg, csak hogy jó nagy legyen.

Az egyszerűség keresztény erény. Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy ne harácsoljanak, sőt ha van váltóruhád, és valakinek nincs ruhája (egy sem, neked pedig kettő van), add oda neki az egyiket. Nem mondja, hogy add oda mindened, legyen neked is. De ha egy van neked, az elég. Ez a minimum, ez szerintem a jézusi minimalizmus lényege. Ha egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre. Ha kapsz egy pofont az egyik oldalról, tartsd oda a másikat is. Az egyszerűségben rejlő méltóság. Az első mérföldet elvették tőled, de a másodikról te döntöttél, és odaadtad annak, aki megrövidítette az életed. Az első pofont kaptad, a másodikat kérted. Ugyanaz a lényeg, mint a ruhákkal: nem az a minőség, amit elvésznek tőled (ez a mennyiség), hanem amit adsz. Add oda, hiszen szabad vagy.

Szerintem a bálványimádás egyik formája az, hogy olyan jelentőségét adunk a tárgyainknak, a tulajdonunknak, vagy a rangunknak, a tisztségünknek, a presztízsünknek, a pénzünknak, ami nem illeti meg. Minden valamiért van, és nem önmagáért, vagy hogy általa valaki legyek. Szolgálhatok vele, vagy helyette henceghetek, hogy az enyém nagyobb, vagy hogy nekem több van.

Egyszerűen akarok élni. Arra vágyom, hogy azt mondja Isten, jól van jó és hű szolgám, hű voltál a kevésben, sokat bízok rád ezután, menj be a te Uradnak örömébe. A kevesen hűnek lenni motiváció kérdése. Ha a mennyiség (vagy a méret) motivál, nem leszek elkötelezett. És bár az a vágyam, hogy többem legyen, nem lesz. Mi motivál? Szerintem az, hogy amim van, abban hűséges legyek. A többi kegyelem.