Örök élet, ingyen kegyelem

“Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy […] már e jelenvaló világban, mint az ő megváltottjai, az ő dicsőségére éltek?” ez a részlet az úrvacsorai ágendából származik, és a jelenlegi és az örök élet olyan kapcsolatáról van szó benne, ami a mi fejünkben, és az életünk gyakorlatában is két külön dolog.

Vannak, akik a jelenlegi életre helyezik a hangsúlyt, és így a hit lényege számukra az, hogy jobbá tegye a jelenlegi életüket, vagy ennél kevésbé önző formában: jobbá tegye a világot. Jézus feltámadása és az általa adott örök élet ebben az értelmezésben olyan, mint egy biztonsági tartalék, hogyha bármi gond lenne, van mihez nyúlni. Ez a szemlélet szerintem materialista. Ez azt jelenti, hogy elméletben hisszük az örök életet, és a test feltámadását, de gyakorlatilag ezt a jelenlegi életünk minőségének javítására vagy minőségének fenntartására használjuk. Az örök életnek ez a felfogása az örök ifjúság elixírjére, vagy a halhatatlanság vágyára hasonlít, amiben a légyeg az, hogy ez a jelenlegi megmaradjon, illetve minőségi javulás történjen.

A másik értelmezés az, amit Marx emlékezetesen szemléltetett, amikor azt mondta, hogy a vallás a nép ópiuma, egyfajta fantáziavilág, amibe a jelenlegi élet szenvedései elől egy örök boldogságba lehet menekülni. Az örök élet ezen értelmezése semmilyen hatással nincs a jelenlegi életre. Sem az egyénre, sem a világ életére. Ennek úgyis vége majd, és a végén vár a menny, ahol majd minden jó lesz. Tulajdonképpen itt is arról van szó, hogy életminőseg-emelés az örök élet, csak itt nem a jelenben, hanem majd a jövőben.

A két szemlélet idegen a Biblia üzenetétől. Nem azért, mert nem tartalmaz igazságot, hanem azért, mert szószerint fél-igazsag, mert a teljes igazság az, hogy mindkettő egyszerre. Már e jelenvaló világban mint az ő megváltottjai az ő dicsőségére éltek? A válasz a kérdésre: Ígérem és fogadom. Tehát ez egy ígéret és egy fogadalom, amit betartunk, megtartunk.

A hagyományos keresztény teológia egy sajátos szemlélettel, amit transzformációnak is nevezhetünk, azt képviseli, hogy az örök élet (ami az ÚRnál lesz teljes!) a jelen életünkben kiteljesedőben van. Amikor Jezus azt mondja, elközelített a mennyeknek országa, akkor ezt a nyelvtani formulát úgy lehet visszaadni, hogy kiteljesedőben van, vagy hogy beteljesedőben van. Ez azt jelenti, hogy Jézus feltámadása által a mi halálunk és feltámadásunk előtt, már miénk az az örök élet, ami az idő végén jut teljességre. És ez azt jelenti, hogy itt nincs két külön élet, aminek semmi köze egymáshoz, hanem akinek Jézusban örök élete van, annak már itt a jelenvaló világban az ő megváltottjaként az örök élet a valósága. Nem a jelenlegi élet minőségének fenntartása, vagy megjobbítasa az, amiről szó van, hanem az eljövendő élet kihatása a jelenlegire. Úgy, mint aki már meghalt, és már feltámadt az örök életre.

Az örök élet hite az életjobbítás vagy a hamis spirituális fantázia helyett egy olyan emberfeletti valóság, ami a mennyei világ kiterjedése a földi életünkre. Jézus eljött az Atyától a földre, hogy megnyissa az utat nekünk a földről az Atyához. Senki sem mehet az Atyához, csak általam, mert én vagyok az út, az igazság (valóság) és az élet. Ez számomra azt jelenti, hogy Jézusban élni örök távlatot jelent. Ez a hit az, ami a földhözragadt múlandóságból a tekintetünket az örök világ dicsőségére emeli. Ez a reménység megváltoztatja azt, ahogyan a jelen életünket éljük. Olyan bátorságot ad, ami mentes az élet elveszítésének, vagy elszalasztásának a félelmétől. Halált megvető bátorságot. Olyat, amilyennel Jézus élt, aki elsőként ment végig azon az úton haza az Atyához, amin bennünket is végigvezet. Hazaérkezünk, és az életünk célravezet, és ez a cél az örök élet, a beteljesült ígéret.