Éva magyar hangja
Isten szól: legyen. Isten nevet ad az embernek, az ember nevet ad az állatoknak. Majd Isten megteremti az asszonyt és, hogy minek nevezze, az emberre bízza. Legyen a neve Isha, mondta Ish. Az emberre használt szó hímnemű és nőnemű alakja. A régi magyar nyelvben az ember a férfi szinonímaja volt, és az újabb fordítások asszonyemberként fordítják, de eredetileg egy nagyon furcsa szót használtak a bibliafordítók: asszonyállat. Az állat ebben az értelemben azt jelenti, hogy mint amikor azt próbáljuk kifejezni, hogy valami nőnemű. Nyelvtani nemek híján ilyen esetlenül lehetett rakaszkodni az eredeti szöveghez. Persze, az asszony nem állat, mint ahogyan a medve sem játék, vagy ez máshogyan szól? Mindegy.
Az ember Isten képére lett alkotva, hozzá hasonló, azaz olyan, mint Isten. A teremtésben egyetlenként az ember istenszabású. (mása, nagyon nyersen lehetne ilyen csúnyán is fogalmazni, hogy “másolata”). Az állatok mások mint az ember és Isten. Az ember az Istenre a beszéd kepességében is hasonlít, de az állatok nem. Az állatok világa más. Mint ahogyan a növények is az állatokéhoz képest, ahogyan az ég a földhöz képest, és így tovább. Most abba ne menjünk bele, hogy honnan került elő a kísértő, és őt ki alkotta, de egyszerre megjelenik egy kígyó bőrébe bújva és felborul az isteni rend, mert egy állat kapcsolatba lép az emberrel. A kígyó beszélgetést kezdeményez az asszonnyal. Zseniálisan forgatja a szavakat. Igazi finomhangolású manipuláció tanúi lehetünk. Mert ebben a kísértő igazi mester. A legszebb az egészben az egyszerűség. Ha esztek, olyanok lesztek mint Isten. Csak csendben: mit evett ez a kígyó, amitől ő meg olyan lett, mint az ember? De van ott egy bökkenő, mert az ember olyan, mint Isten. Nem kell hozzá semmit ennie, eleve olyannak lett teremtve. A kígyó mondanivalójában nem az a lényeg, hogy olyanok lesztek, mint Isten, mert az ember olyan, mint Isten. Pont ez a lényege az Istenhez való hasonlatosságnak. Nem, itt arról van szó (de a kígyó ezt nem mondja meg nyíltan), szóval, hogy ha ti döntitek el, hogy mit lehet és mit nem, ti lesztek Isten. Nem olyan mint, hanem az lesztek. És ehhez a kígyó a mellékelt ábra, hiszen a kígyó azzal, hogy beszél, nem olyan, mint az ember, tehát nem emberszabású, hanem az ember. És sokkal ügyesebben forgatja a szavakat mint a meglehetősen kezdetleges nyelvi előképzettséggel rendelkező Éva és a férje. Ha esztek, ti lesztek Isten. Nem a gyömölcs a lényeg, hanem a döntés. Maga az, hogy megteszed, ezzel te leszel az, aki eldönti, mit szabad, és mit nem, mi a jó és mi a rossz. Te leszel Isten.
A történet rengeteg tanulságot hordoz magában, és azt hiszem, erről könyökkijövésig írni fogok még. De most egyet hadd emeljek ki. Azon túl, hogy itt elmosódnak az entitás-határok, és egy állat emberként kommunikál, amit elvileg nem lehetne, és az ember az Isten státuszába lép, van egy köztes elcsúszás is. És ez Éva és Ádám viszonya. Hogy itt Éva a kezdeményező szerepébe lépve ugyanaz lesz Ádámnak, mint a kígyógy Évának. Éva a zsidó értelmezés szerint Ádám alatt van. Ne menjünk ebbe bele, nyugi ez nem sérti a nemek közötti egyenlőséget. Egyszerűen ezt a hagyományos teológiában teremtési rendnek nevezzük. Mindenki egyel feljebb lép, és a sor végén Ádám, aki véletlenül önmaga Istene lett, szembetalálja magát az Úrral, hűvös alkonyatkor a kertben.
Az egészben mégis a legérdekesebb Isten, aki a teremtestől kezdve, ahol ezt az egészet létrehozta, mindig újra rendbe-teszi azt, amit ez ember átrendez.
